Testfelépítés
Testfelépítésük teljes mértékben a repüléshez alkalmazkodott. Csontozatuk könnyű, vékony, de ugyanakkor rendkívül rugalmas és nagyon gyors regenerációra képes. A vállöv csontjai erősek, fejlettek itt tapadnak a repüléshez szükséges izmok, a medence körüli csontok fejletlenek, az izmok ott csökevényesek. Fogazatuk a rovarevő emlősökhöz hasonló, apró, de tűhegyes, könnyedén roppantják össze a kitinpáncélos bogarakat is!
A szárny az első végtagok módosulásával jött létre. A kar csontjai, alkar és felkar jelentősen megnyúltak, míg a kézközépcsontok visszafejlődtek, elcsökevényesedtek. A hüvelykujj sem tölt be a repülésben szerepet, jelentősége a kapaszkodásban és a mászásban van. A többi ujj a 2.-tól az 5.-ig erősen megnyúltak és szerepük a kézvitorla feszítésében van. A denevérszárnyat a háti és hasi bőr oldalirányú megnyúlása alakította ki. A denevérszárnyat vitorlának hívjuk mely az alábbi részekből áll:
- Farokvitorla (uropatagium ) lábak által közrezárt bőrfelület.
- Öregvitorla (plagiopatagium ) A láb és az 5. ujj által határolt rész.
- Szélfogó ( propatagium ) a felkarcsont és a csukló közt húzódik.
- Kézvitorla (dactylopatagium ) az ujjak között terül el.
- Az öregvitorla, a kézvitorla és a szélfogó alkotja a szárnyvitorlát.
Repülési sebességük 10 és 50 km/h közé esik.
Lábaik is speciálisan módosultak, a kapaszkodás közben nem fejtenek ki izommunkát! A karmok terhelés hatására automatikusan egy ín segítségével behajlanak és így rögzülnek.
A szárnyaknak és nagy füleiknek még egy fontos szerepe van, ez pedig a testhőmérséklet szabályozásban érvényesül. Repülés közben a vérerek kitágulnak, így több hőt tudnak leadni a légáramlás pedig elvégzi a felesleges hő elszállítását. A téli hibernáció ideje alatt épp ezért hajtogatják szorosan a testükhöz a szárnyaikat, mert így hőleadásukat csökkenteni tudják. A hosszúfülű denevérek még a füleiket is a szárnyuk alá veszik tovább csökkentve a hőveszteséget.
A denevérek melegvérű emlősök, de érdekes módon testhőmérsékletük nem állandó, most nem csak a téli hibernacula időszakra gondolok, hanem nyári időszakban is az aktív állapotú 40-42°C-os testhőmérsékletük, a nappali pihenési időszakban akár 15°C-kal is csökkenhet. Ezzel jelentős mennyiségű energiát takarítanak meg. A percenkénti szívverésük száma 250-420, ez repülés közben akár 800-ra is emelkedhet, a téli hibernáció alatt pedig 10-60 közé csökken. A lélegzetvételük erősen összefügg a szárnycsapásaikkal, eléri akár a percenkénti 200-as értéket. Az ultrahang kibocsátás is ebben a ritmusban zajlik, a kilélegzett levegő rezegteti meg a gégefőben található hangszalagokat, így ezt a hangot is a szárnycsapásnak és a légzésnek ritmusában bocsátják ki. A téli időszakban szívverésük mellett légzésük is drasztikusan csökken, 1-1,5 percenként egyre. Testhőmérsékletük ekkor 8-10°C, a hidegtűrő fajoké akár 4-5°C-ra is süllyedhet.
A közhiedelemmel ellentétben látásuk is jó! Repülés közben szemükre is hagyatkoznak, valamint ultrahangot használnak tájékozódásra és vadászatra. Szaglásuk is kitűnő, főleg a talajról táplálkozó fajoké.
Gyors anyagcseréjükből arra következtethetnénk, hogy rövid életű állatokról van szó, de ellenkezőleg egész szép kort megérhetnek! A kistestű fajok átlagéletkora 5-6 év ez a cickányokéval összehasonlítva kiválónak mondható. A nagyobb testű fajok átlagos életkora 8-10 év. Nem ritkák a 15-20 éves kort megért példányok sem.
