Kereknyergű patkósdenevér
Rhinolophus euryale (Blasius, 1853)
A faj az Ibériai-félszigettől Dél-Európán át Turkesztánig és Iránig terjedt el. Déli irányban, Marokkóban, Algériában és az Arab-félszigeten, Izraelben is megtalálható (TOPÁL 1969). Hazánk elterjedési területének északi határán fekszik.
Amint azt elterjedési területe is mutatja melegkedvelő, emellett elsősorban barlanglakó faj. A barlangok azon szakaszait részesíti előnyben, amelyek hőmérséklete folyamatosan 10°C fölött marad (SZATYOR, 2000).
Magyarországon három fő populációja ismert. Az egyik ilyen élőhelye a Bükk, ahol DOBROSI (1993) még sok barlangban megtalálta. Azon belül is a Garadna-völgyéből tesz említést egy 300-500 példányból álló szülőkolóniáról.
A második előfordulási helyén, az Aggteleki karszton található Baradla-barlangban egy viszonylag jelentős populációja él. Ez a barlang kapcsolatban áll a szlovák oldali Domica barlangrendszerrel, ahol gyakori telelő (UHRIN 1992, 1995b).
Harmadik élőhelye a Gerecse barlangjaiban van. Míg innen TOPÁL (1989) az 1960-as években egy még 800 példányból álló szülőkolóniáról tesz említést, addig ez a szám a 2000-es évek közepére 30 egyedre csökkent.
Mint a fentiek mutatják ez a faj kevés helyen, de ott nagy számban fordul elő, bár egyedszáma az utóbbi időben jelentősen lecsökkent.
A kereknyergű patkósdenevér (R. euryale) társaságkedvelő faj, így viszonylag zárt közösséget alkot mind a telelő, mind a szülőkolóniájában. Szaporodó és telelőhelyein együtt él a hosszúszárnyú (M. schreibersi), a csonkafülű (M. emarginatus) vagy a közönséges (M. myotis) denevérrel.
A Bakonyban csak 1 telelő példányát találtuk meg az Inotai-Karsztkút-bányában 1996 márciusában, amelyik valószínűleg a Gerecséből kóborolt el.
